A radiátorok kiválasztásának szabályai a szobában

A radiátor két alapvető módon adja át a hőt a helyiségnek: konvekcióval (a radiátor falai melletti levegőréteg felmelegítése, majd a fűtött helyiségben a meleg levegő felfelé, a hideg pedig lefelé történő konvekciós áramlása) és sugárzással (sugárzás, az leadott energia kb. 5%–30%-a). Ez abból adódik, hogy minden olyan test, amelynek hőmérséklete magasabb az abszolút nulla (0 K, azaz -273,15 °C) hőmérsékletnél, elektromágneses sugárzást bocsát ki a felületéről, beleértve a hősugárzást is.

A fűtőtest főbb paraméterei

A fűtőtest működését három alapvető paraméter jellemzi , ezek a következők:

Tz – előtér hőmérséklet – a fűtőtestbe belépő hőhordozó hőmérséklete

Tp – visszatérő hőmérséklet – a fűtőtestet elhagyó hőhordozó hőmérséklete

m – a hőhordozó anyag tömegárama – a fűtőtesten átáramló hőhordozó anyag mennyisége időegységben kifejezve kg/s (a központi fűtési rendszerben lévő víz esetében 1 kg/dm³ sűrűséget lehet feltételezni).

A hőmérséklet-különbség, az áramlás és a hőhordozó fajlagos hőkapacitása (a hőhordozó tömegegységében felhalmozódott hőenergia mennyisége – 4,19 kJ/kgK) szorzatával kapjuk meg a radiátor teljesítményét. A radiátor méretét azonban úgy kell megválasztani, hogy az adott körülmények között biztosítsa a megfelelő hőáram (hőteljesítmény) átadását. Nem lehet azonban kizárólag a „előre” meghatározott paraméterekre támaszkodni, mivel a radiátor – a domináns konvekciós tartományban – olyan hőteljesítménnyel fog működni, amilyet a radiátor felületének átlagos hőmérséklete és a fűtött helyiség hőmérséklete közötti különbség lehetővé tesz.

A radiátor teljesítményét jelentősen befolyásoló tényező a hőcserélő felület is – minél nagyobb a felület, annál nagyobb mennyiségű hőenergiát ad le a helyiségnek. Így a radiátor által leadott hőteljesítmény arányos a felületével, és függ a betáplált hőmérséklettől és a hordozófolyadék áramlásától. A visszatérő hőmérsékletet viszont a hordozófolyadékból a radiátorban felvett és a helyiségnek átadott hőáram (teljesítmény) határozza meg, vagyis az összes fenti paraméter.

A radiátor méretének kiválasztásában nagyon fontos szempont a helyiségben való elhelyezkedése, valamint az, hogy a levegő szabadon áramolhasson a radiátor felülete körül.

Hogyan válasszuk ki a radiátor teljesítményét?

A helyiség fűtőelemének teljesítményének olyan értékűnek kell lennie, hogy az adott régióra vonatkozó külső tervezési hőmérsékleten – a PN–EN 12831 szabvány szerinti „Lengyelország éghajlati övezetekre való felosztása” szerint – biztosítsa az adott típusú helyiség számára előírt hőmérsékletet, az épületek és azok elhelyezkedésének feltételeiről szóló infrastrukturális miniszteri rendelet (Hivatalos Közlöny 2002. évi 75. sz. 690. tétel, későbbi módosításokkal) követelményeinek megfelelően. A radiátor fűtőteljesítményének fedeznie kell a helyiségből a válaszfalakon keresztül (kifelé, a talajba, más helyiségekbe) történő hőátadásból származó összes hőveszteséget, valamint a szellőzőlevegő melegítéséhez szükséges hőigényt.

Ferro radiátorok

A fűtőtestek – rendeltetésüktől és teljesítményüktől függően – különböző kivitelűek, formájúak és felületűek. Közülük a legnépszerűbbek a lemezfűtőtestek, pl. a FERRO acélfűtőtestek (C típus oldalsó csatlakozással, V típus alsó csatlakozással, valamint integrált szelep-csőrendszerrel, M30x1,5-ös termosztátbetéttel (Heimeier típus), valamint dugókkal és légtelenítőkkel).

Az acél lemezradiátorok két hegesztett acéllemezből állnak, amelyek úgy vannak kialakítva, hogy közöttük csatornák legyenek, amelyeken keresztül a fűtőközeg áramlik, és hőt ad át a környező levegőnek. A csatornák szerelvényekkel vannak ellátva, mint például: a lemezek összekapcsolását lehetővé tevő csatlakozók, a radiátor központi fűtési hálózatra történő csatlakoztatásához szükséges csatlakozók, légtelenítők, valamint a kivitel függvényében szelepek is. A radiátorok lakó-, iroda-, középületek, ipari és szolgáltató létesítmények, valamint egyéb, normál páratartalmú helyiségek fűtésére szolgálnak. Zárt vízkörű rendszerekben (vagy 30 kW teljesítményig nyitott rendszerekben, feltéve, hogy a rendszerbe korróziógátló adalékot építenek be) alkalmazhatók. Maximális üzemi paraméterek: nyomás 1,0 MPa (10 bar) és hőmérséklet 110 °C. A radiátorok felületi kezelése: merítéses kataforézis és elektrosztatikus porfestés, majd kemencében történő kiégetés.

A fürdőszobai radiátorok – cső-, lapos vagy íves kivitelben – létra alakúak, két függőleges főcsővel, amelyek a hőhordozót a keresztcsövekbe vezetik. A főcsövek mindkét végén csatlakozók, szelepek, légtelenítők, valamint a fűtési szezonon kívül használt elektromos fűtőelemek csatlakoztathatók. Fehér festékkel vagy krómbevonattal vannak bevonva.

Most már tudja, milyen típusú radiátorok léteznek, és megismerte a hatékony működésüket befolyásoló paramétereket. Ezzel a tudással kiválaszthatja az Ön és családtagjai elvárásainak megfelelő terméket. A Ferro kínálatában olyan radiátorokat talál, amelyek ötvözik a funkcionalitást a kiváló minőséggel és a kifogástalan esztétikával. Bízzon sokéves tapasztalatunkban, és válasszon csúcsminőségű terméket!

Kapcsolódó tartalom: Előre beállított termosztatikus szelep – hogyan működik és mire szolgál?

További hasznos téma: Ferro keverőszelepek – 3- és 4-utas szelepek központi fűtési rendszerekben